.
Gévagomba az asztalon
| Mit készítsek gévagombából? | Szerző:Admin
2014.04.22 11:37 |
A gévagomba sokunk kedvence, bár a gombákat nem ismerőket elriasztja élénk színe, taplószerű megjelenése. Aki viszont szedi, az értelemszerűen kedveli is, bár sokan nem is sejtik mennyiféle módon készíthető el, ez a bőséges hozamú gombafaj.
A
Sárga gévagomba (Laetiporus sulphureus) népies nevén sárgagéva, givagomba vagy fűzfatüdő élő vagy elhalt lombos fákon, ezek vastag ágain telepszik meg. A gombászok többsége kedveli, szereti és figyeli az ártéri erdőkben, ahol leggyakrabban jelenik meg.
A változatos alakú, lapos, egymás fölött elhelyezkedő termőtestek akár 30–50 cm átmérőjűre is megnőnek. Egy-egy, rendszerint sárga vagy narancssárga, különböző méretűre nőtt, egymás fölött elhelyezkedő, fodros vagy hullámos szélű telepet hoznak létre. Termőrétegük likacsos, húsuk fehér színű. Amikor az ember ilyen telepre bukkan és a telep nem elöregedett példányokból áll, örülhet, hiszen nem ritkán kilós nagyságrendben gyüjthető be!
Tavasszal, nyáron érdemes gyűjteni a fiatal, még puha húsú példányokat, mert később az elöregedett példányok húsa a többi taplófajhoz hasonlóan keménnyé, fássá válik. Összefoglalva ezzel a feltűnő és már messziről könnyen felismerhető, tavasztól őszig termő , sokhelyütt fellelhető gombával érdemes foglalkozni a "hasgombászoknak".
A gévagomba előkészítésekor ügyelni kell a fás részek és a fakéregről esetlegesen a gombatestbe növő részek eltávolításáról. A gomba szeletelésekor szintén vágjuk ki a túl kemény részeket; nem érdemes benne hagyni, hiszen egyrészt nehezen rághatóvá teszik a készülő ételt, másrészt pedig a nem jól összerágott kemény állagú darabok emésztési gondokat okozhatnak.
A szépen megpucolt, megtisztított gombát a gombás étel jellegétől függően felaprítjuk és ha kell előpároljuk. A nagyon friss, zsenge gombánál ezt a lépést kihagyhatjuk, mivel ezek valóban vajpuhaságúak tudnak lenni.
A gévagomba - főleg az idősebb példányok esetében - savanykás mellékízzel bír, ami a szokásos elkészítési módok esetében (pörkölt, rántott gomba) furcsa lehet. Ettől a savanykás, cseres íztől legkönnyebben előáztatással szabadulhatunk meg. Erre csak akkor van szükség, ha nem épp ezért a savanykás zamatért készítünk valami mártásos étket!
Ha a gombát kiáztatjuk, akkor a laskagombához hasonlóan húspótlóként, húskiegészítőként használhatjuk fel, mint például a laskagombát, ám ez a gombafaj rostosabb, térfogata kevésbé esik össze főzés hatására. Persze itt sem mindegy milyen korú gombáról beszélünk: az egészen harmatfriss gombák jóval több vizet tartalmaznak, mint az idősebb, de még ehetők, így a fiatal pédányok többet is vesztenek a térfogatukból. (Aki szedett már igazán friss gévagombát, az látta, hogy a vágás helyén szinte folyik, csepekben szivárog ki a nedvesség belőlük)
A gévagomba igen sokoldalú alapagyag! Áztatás nélkül savanykás (tormás, mustáros, mentás) mártásokkal gazdagíthatja étrendünket, kicsit kiáztatva pedig szinte minden készíthető belőle: pörkölt, rántott gomba, krémleves és ledarálva akár fasírt is. Húsok mellé sütve, előpárolva rakott étkekbe is kitűnő, érdemes tehát kisérletezni vele!
Ennyi előzetes után lássunk néhány receptet vele: