.
Faanyagok keménysége
Szerző:Admin
2014.04.28 09:36 |
A mindennapi használat során a legtöbbet emlegetett tulajdonsága a fáknak a keménysége. Gombászás közben ugyan általában megelégszünk azzal az ismerettel, hogy egy fafajta lombos, avagy tűlevelű, de érdemes kicsit továbblépni...
A mindennapi használat során a legtöbbet emlegetett tulajdonsága a fáknak a keménysége.
Gombászás közben ugyan általában megelégszünk azzal az ismerettel, hogy egy fafajta lombos, avagy tűlevelű, néha esetleg a termőterület fajtáját is megemlítjük (ártéri, szórványos, stb.), ám nem árt legalább alapszinten tisztába lenni a fafajták keménységének definíciójával is, mivel egyes gombafajok inkább a kemény-, mások a puhafákat preferálják. A keménység alapján megkülönböztetünk puha, félkemény, kemény és nagyon kemény fákat.A faanyagok keménysége eltérő az évgyűrűk merőleges vagy azzal párhuzamos felületére.
Legismertebb fajok besorolása:
| Puhafák | fűz, nyár, fenyőfélék |
| Félkeményfák | hárs, éger, szlavón tölgy |
| Keményfák | tölgy, bükk, kőris, juhar, akác, dió |
| Nagyon kemény fák | bukszus, ében |
A keménység meghatározására legismertebb eljárások a Brinell és a Janka féle módszerek.
A Brinell féle módszer során 10 mm átmérőjű acélgolyót nyomnak a fatestbe meghatározott nagyságú erővel, majd megmérik a fa felületén hagyott bemélyedés átmérőjét. Mértékegysége a MPa (megapascal).
A Janka féle módszer ennek a fordítottja, a benyomott golyó 1 cm2 felületre fejti ki hatását, tehát a benyomáshoz szükséges erő adja a Janka mérőszámát. Enek mértékegysége kp/ cm2-ben. Az asztalosok is hasonlóan becsülik meg a fa keménységét, amikor a hüvelykujjuk körmét próbálják az anyagba benyomni. A fa minél szárazabb, annál keményebb.
A szakirodalomban utánaolvasva látható, hogy sok gombafaj számára szinte teljesen mindegy a fa keménysége, szívesen megtelepszenek bármely fafajtán vagy fafajta közelében. Ugyanakkor vannak, amelyek csak egy bizonyos fafajta közelében hajlandók megélni (gyökérkapcsolt gombák jelentős hányada).
Jellemzően a fafajták keménységére érzéketlen fajoknál is jól megfigyelhető, hogy a puhafák rostjait sokkal gyorsabban képesek átszőni micéliumaikkal, mint a keményfák sűrűbb, szívósabb rostjait. Nem véletlen, hogy az elhalt vízparti puhább fák általában akkor is gyorsabban "szétesnek", ha nem éri őket jelentősebb vízerózió.